Azt a kurva mindenit!

De úgy voltam vele, hogy ha már baszni indultam egy harmincas faszi lakásába az éjszaka elején, akkor nyilván nem játszom sértődős kislányt, aki zokon veszi, ha a szoknyája alá nyúlnak.

Borvirágos jó reggelt Kedveseim!

Nagyon köszönöm a kedves leveleiket, és szívből örülök, hogy sokan érzik úgy, hogy amit és ahogyan leírok, az mind ismerős nekik is. Hogy mindenki megélt már szívfacsaró sztorikat, és amikor például a legutóbbi, Ikea című írásomat olvasták, szemeik előtt felderengett egy-egy fájó mégis gyönyörű, vagy pajkos volt szerelem.

Ahogy telnek a napok és ahogy változik az időjárás, úgy változom én is. Egyik nap jobb, a másik kevésbé, de összességében jó volt teret engedni a szenvedéseimnek ahelyett, hogy bedobnám a kínomat a szőnyeg alá és úgy tennék, mint ha nem is érdekelne. Szenvedni is kell, máskülönben mit ér a boldogság? Semmit. Ha zokogtunk már tele kispárnát hűvös éjszakákon, mert véget ért a szerelem, remélhetőleg a következőt sokkal jobban fogjuk értékelni. Remélhetőleg.

Egyszer régen azt mondta nekem valaki, hogy egy szakítást annyi ideig szenvedünk, amíg maga a kapcsolat tartott. Az exem-nagyszerelmem Christiannal ez bejött, és minden jel arra utal, hogy Ezellel sem lesz másképp. Bár hónapok óta nem beszéltünk, és semmit nem tudok róla azon kívül, hogy megnősült, még mindig élénken él bennem sok emlék és sokszor veszettül hiányzik. Kár, hogy ő minden, azaz minden kapcsolatot megszakított velem hazatérése után és soha többet nem érdeklem. Kár. 

Annak idején, mikor Christiant szenvedtem, idővel azért randizgatni kezdtem, de kellett jó pár hónap, és egy vészhelyzet külföldön ahhoz, hogy újra lámúrba essek.

Tényleg sosem lehet tudni, mikor és hol jön a következő.  Ugye.

Úgyhogy én ezzel a lendülettel vetem magam bele egy-egy újabb randiba. Na nem búfelejtőnek szánom ezeket az urakat, hanem sokkal inkább bízom abban, hogy a sok között lesz egy, aki megmozgat végre, ha máshogy nem is, legalább szexuálisan. 

Pont ezért tegnap rapid randim volt. És ha hiszik, ha nem, már megint egy külföldivel.

Kis hazánk rejt egy holland festőművészt, aki nálunk vendégeskedik és alkot évek óta. Ő Dan művésznéven fut és egyszer, még a nyáron keveredtem valahogy az egyik pesti kiállítására.

Emlékszem a festményeire, kicsit elvont, nagyon művészi, és minden apró ecsetvonása nagyon beszédes. A kiállításon ott volt ő is, és ahogy végignéztem rajta, egy klasszikus művész srácot láttam. Tudják, borosta, kis szakáll, nagy keretes szemüveg, sapka a fejbe húzva, bő pulóver és farmer. Az igazi művészlélek.

Aztán tegnap úgy alakult, hogy megtaláltuk egymást közös barátunkon, a fészbukon keresztül és beszélgetni kezdtünk.

Egy óra után feldobta, hogy -bár ilyet nem szokott ilyen hamar- de lenne-e kedvem vele este meginni valamit. Én meg azt néztem a képein, hogy baromira szexuális az emberünk, és hogy bizony ezzel kupakolni kéne. Bár azzal kezdett, hogy hű, de nagyon szexi vagyok, azzal azért mégsem kezdhettem, hogy okés, egy óra múlva ott vagyok combfixben.

Pedig amúgy pontosan ezt terveztem. Mivel dugni indultam, alkalomhoz illően is öltöztem, értsd fűző, combfix, satöbbi. A lakásához közeli helyet beszéltünk meg találkozónak és teljesen egyértelmű volt, hogy az este tizenegy órai randi mit takar. Nyilván nem kerti teázást.

Szóval combfixszel és fűzővel a miniruhám alatt bedobtam magam egy taxiba és odarepítettem magam a randi helyszínére. Mikor megérkeztem, messziről kiszúrtam a formáját, borosta, kis szakáll, nagy keretes szemüveg. Izgalmas. Aztán ott faszomkodtunk egy kört, hogy hova menjünk, mit csináljunk, de azért már irányba voltunk a lakása felé of course.

Felmértem az emberünket, és megint megállapítottam, hogy ezzel bizony kupakolnék. Ő meg mivel azzal indított, hogy élőben még jobban nézek ki, mint a képeken, nem volt kérdéses, hogy ő is kupakolna velem. Szóval kezdtem szépen bezsebelni egy aktuális esti baszást, miközben Dan szemeit figyeltem, és újfent megerősítettem magamban, hogy ezzel a sráccal érdekes lesz kupakolni. Művész pasim sose volt még, íme, itt az ideje.

Aztán a tiszteletköröket lefutva már szinte a háza előtt voltunk, és azt mondta, bár illetlenség első randin magához invitálni, de most mégis megteszi, én meg gyorsan kisegítettem és azt mondtam, bár illetlenség első randin elfogadni, de most mégis megteszem.

Beléptünk a lakásba és elájultam. Festmények a falon, ecsetek szanaszét, és kicsit úgy éreztem magam, mint valami romantikus filmben, amikor a hős szerelmes kandúr nem csak szép, de még festeni és zenélni is tud és muszáj vele szerelembe esni.

A kanapén teával indítottunk, miközben ő a combfix addig látható részét dícsérte. Azonnal kaptam tőle egy saját gyártású kis festményt. Csak úgy ajándékba. Hmm. Oké.

Kapcsolt valami zenét, majd tekert egy cigit. Na, azt hiszem, ez volt az a pont, amikor nyugtáztam magamban, hogy valószínűleg ezért nem volt még sosem művész pasim. Rezzenéstelen arccal enyomott egy dzsangát, megkínált, mondtam, hogy kösz, most nem, viszont megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy nálunk ez nem annyira legális, mint náluk otthon. Of course tudta, de nem annyira érdekelte.

Aztán a szexről kezdtünk beszélgetni, meg a tapasztalatokról, és nem sokkal később úgy tekerte a beszélgetést, hogy nem jöhetett más, mint az, hogy megcsókol. Bár a szemei vadállatok voltak, a csókja annyira azért nem. Erős középmezőny.

De úgy voltam vele, hogy ha már baszni indultam egy harmincas faszi lakásába az éjszaka elején, akkor nyilván nem játszom sértődős kislányt, aki zokon veszi, ha a szoknyája alá nyúlnak.

Így ismerkedni kezdtünk fizikailag is, de érdekes módon nem indultam be. Nem tudom, miért, de valahogy nem éreztem azt, hogy most rögtön bele akarok ülni és magamban akarom őt érezni.

Így csillapítani kezdtem, ő meg türelmesen szívta a cigiket egymás után. Hmm. Oké. Aztán úgy egy óra és úgy a negyedik támadása után én már biztosan éreztem, hogy valamelyik részem nem akar vele baszni.

Kérdezgetni kezdte, hogy mi a baj, mondtam, hogy semmi, lájkolom őt, csak őszintén szólva nem akarok vele úgy baszni, hogy gyorsan legyünk túl rajta. Úgy szeretnék vele dugni, hogy azt érzem, hogy most, azonnal akarom őt és bele akarok ülni.  Máskülönben az egész egy elbaszott szerencsétlenkedés lesz. Ezzel egyetértett, bár hozzá tette, hogy ő viszont már nagyon kíván és nagyon akar. Megdícsérte a fenekem, a melleim és of course a szemeimet, miközben cicóztunk egymással.

Aztán mikor már biztosra vettem, hogy ma tényleg nem fogok vele dugni, mondtam, hogy lassan indulnék.

Nem erőszakoskodott és elnézést kért, ha túlságosan nyomult. Aztán kiengedett a kapun, én beültem a taxiba és a hazaúton végig azon gondolkodtam, hogy a faszér' ilyen ritka az, amikor úgy rázizzenek egy pasira, hogy már azonnal meg akarjam baszni. És of course megint eszembe jut Ezel, meg az első átbaszott éjszakánk. Hmm. Oké.

Sebaj.

A ház elé begurulok, fizetek, a fürdőben lemosom a sminkem és elteszem magam másnapra.

Aztán reggel megébredek és egy üzenet fogad Dantől. Hogy jó volt velem találkozni, és reméli, hogy fogunk még.

Ámen.

Csók,

xLady

***Az aktuális kommenteket és leveleket a fészbukon posztolom.***